Bogart-gallery

40x 40 cm olaj-vászon Juhász Gyula :Ősz Opálos színei bágyadt ködében Leszáll reám a kora alkonyat, Kései tűzrózsák nyílnak a réten S az égen a mély csöndesség fogad. Nagy topolyafák gallya hullong gyéren És sötétben hallgat a tó S a kolomp úgy méláz a lomha légben, Mint altató. Hűs szele húz át az ősznek a réten, Fázik a lelkem, érzi a deret, Keresnék valamit a messzeségben, Kihunyt fényt, elnémult üzenetet... Oly hirtelen borult az est fölébem S az ősz oly gyorsan rámtalált, Úgy állok itt a hervadó vidéken, Mint a topolyafák.

Ady Endre: Boldogok az öregedők Hajh, mások szépen elfogyasztják Ifjú életük sok malasztját. Másoknak az öregség semmi, Mások meg tudnak öregedni. Egyszer-kétszer testük kirázza Az ifjuság maláriája. Aztán szépen pihennek, ülnek, Mosolyognak és megvénülnek. Napjaikat nyugodtan fejtik: Betegek voltak s elfelejtik. A bölcs mosolyt csak úgy havazzák, A csókot hűlve kanalazzák. Nem bántja őket ifju bánat, Nem értenek, de megbocsátnak. Csak én tartom ifjan az arcom, Csak én vívom mindig a harcom. Csak én vagyok bánatos, orzó Öregségben is ifjú torzó. Simító lapja a redőknek, Irigye az öregedőknek.

Sz. A. Jeszenyin: Bokraink közt Amikor a háztetőn a hajnal macskamódra, lustán lépeget, emlegetnek tűnődő szavakkal vizimanók, dúdoló szelek. Kéklő esték azt suttogják rólad: álom voltál, elhaló zene. De tudom - aki formálta vállad, fénylő titkoknak volt mestere.

Kosztolányi Dezső: A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán ágyamra ül fásultan a magány, és rámtekint és nézdeli magát, és fésüli hosszú, hosszú haját. Eszelős hölgy. A szeme oly szelíd, és bontja, oldja tornyos fürtjeit, és oldja, bontja - percre perc enyész - és újra kezdi mindig. Sose kész. És oldja álmom, bontja gondomat, álomtalan partokra hívogat. Ha szunnyadok, csörrennek fésüi, hosszú haját nevetve fésüli. Csak hallgatom álomban, éberen, hogyan motoz-motoz az éjjelen. Most újra kezdi. Végtelen haja oly hosszú, hosszú, mint az éjszaka.