Bogart-gallery

Kosztolányi Dezső: A sárgahajú nő A szeme zöld, s sárgára festi a haját. Ha rád tekint, megölt e csillogó, szines agát, e villogó, bűvös agát. A szeme zöld, s sárgára festi a haját. A csókja tűz, titokzatos, vérforraló, kacaja a halálba űz, s azt mondja, lenn a sírba jó, a mély, a hűvös sírba jó. A csókja tűz, titokzatos, vérforraló. A lelke bűn és mély, akárcsak a halál. Ha nevet és az éjbe tűn, hozzá anyák siralma száll, bősz átka és siralma száll. A lelke bűn és mély, akárcsak a halál. Bús éjeken ó, hányszor átkozom haját. Elátkozom, eltemetem, s fejem bilinccsel fonja át, selyem bilinccsel fonja át. Bús éjeken ó, hányszor átkozom haját.

A " kép a falon" művészeti portálról már írtam a blogomban. Itt ismertem meg Duló Ildikó -Kóka -festőművészt , akinek az írásait mindig nagy szeretettel olvasom. Egy festmény neki nem "csak egy festmény" , ő továbbgondolja belelátja az eseményeket a művekbe. Az előző bejegyzésben bemutatott festményemben a következő történetet látta: - Öreg vagyok – gondolta – még szép vagyok, legalábbis aki messzebbről lát, még láthat szépnek, de már nem sokáig. Az ablaküvegből egy valóban szép és igazából még fiatal arc nézett vissza rá, ő azonban nem a tükörképét látta. Nem látta az üveg mögött neszező sötét kertet sem, nem látta az ablakpárkányon pihenő bogarat sem. Egy férfi képét látta, még akkor is, amikor szemét már teljesen elöntötték a könnyek. Nem mert pisogni, nehogy végigfolyjon az arcán a sós patak. Abban bízott, ha sikerül valami vidám dologra gondolnia, akkor fölszáradnak a könnyei. A lányára gondolt. Fölrémlett előtte a hintában szálló, karcsú, kis alak, ahogy v

Radnóti Miklós: Hasonlatok Olyan vagy, mint egy suttogó faág, ha rámhajolsz, s rejtelmes ízű vagy, olyan vagy, mint a mák, s akár a folyton gyűrűző idő, oly izgató vagy, s olyan megnyugtató, mint sír felett a kő, olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát, s nem ismerem ma sem egészen még nehéz hajadnak illatát, és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj, csavargó, nyurga füst - és néha félek tőled én, ha villámszínű vagy, s mint napsütötte égiháború: sötétarany,- ha megharagszol, ép oly vagy, mint az ú , mélyhangu, hosszan zengő és sötét, s ilyenkor én mosolyból fényes hurkokat rajzolgatok köréd.

Köszönöm azoknak akik eljöttek a megnyitóra, Gál Ildikónak hogy szeretettel fogadtak a Művelődési házban, és nemutolsósorban Mézes Violetta színművésznőnek a gyönyörű verset.

A kiállítás megtekinthető: Cím: Táncsics Mihály Művelődési Ház 1238 Bp. Grassalkovich út 122. 2009. május 22-ig minden hétköznap 10-18 óráig illetve a rendezvények idején Megközelíthető: Közvágóhíd irányából Hév-vel, valamint a Határ út felöl a 66-os autóbusszal a Hősök teréig. Autóval az 51-es út vonalán, a Soroksári úton.

100 évvel ezelőtt 1909 május 5.-én született Radnóti Miklós. Az Ő tiszteletére álljon itt most az egyik legkedvesebb versem . Tétova óda Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet ujra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, - mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üre

Valaki egy széket tolt oda, és ő leült a székre. És arra gondolt le kellene festeni mamikát. És arra gondolt: lefestettem az életben száz és száz asszonyt, de mamikát soha. Miért? Miért, hogy éppen a legkedvesebbet, a legszebbet nem? Miért? Az ember annyi mindenre gondol az életben, csak arra nem, ami fontos. Az ember képeket fest, mindenről, mindenkiről, csak éppen arról nem, aki a legtöbb , aki a legfontosabb, aki a legszebb. Miért? Wass Albert Hát én lefestettem, és ezúton is kívánok , nagyon boldog anyák napját neki, és minden édesanyának!