Tisztelt Hölgyeim, Uraim, kedves művészetszerető Vendégeink! Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket Huszár Boglárka festőművész kiállításának megnyitóján. Engedjék meg, hogy megnyitó beszédemet egy, a hely szelleméhez is illő, Gárdonyi Géza idézettel kezdjem meg: „A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi művész! Mentül igazibb művész, antul sikerültebben. Legsikerültebben az a művész, aki azt a szép-rezgést úgy tudja formába önteni, hogy aki az alkotását nézi, vagy hallja, vagy olvassa, csak azt a szép-rezgést érzi, amelyet a művész érzett, mikor a műve fogant, mikor a művet alkotta, és befejezte.” Nos, Huszár Boglárkával, alkotásaival, művészetével közel négy esztendővel ezelőtt találkoztam először és az óta követem pályáját, gyönyörködöm újabb és újabb műveiben. Festményei előtt állva sokszor és sokat gondolkodtam, mi az, am
